Tisztelt Doktor Úr!
50 éves múltam és a következő problémával fordulok Önhöz:
Ez a második házasságom, 10 éve élünk együtt a párommal. Ő eléggé kiszolgáltatott helyzetben, elhanyagolt körülmények között nőtt fel (pl. : nevelőapja erőszakoskodott vele). Első kapcsolata által tudott onnan "kitörni", de ott családon belüli erőszak áldozata volt több, mint 15 éven keresztül...
Új munkámból adódóan az utóbbi egy évben több alkalommal vagyok fáradt (kora reggeli és késő éjszakai műszakok). Sokszor nem mondtam nemet az együttlétre, mert ő - a fentebb leírt problémái miatt - "természetesnek" veszi, hogy mindig 100%-osan tudok teljesíteni. Elmondtam, hogy nem vagyok gép, de ő mindig azzal jön, hogy megismerkedésünkkor sokkal jobb volt. Mondanom sem kell, amikor a 40-es éveiben jár az ember persze, hogy minden más!
Amikor nem jön össze az együttlét akkor mindig lelkiismeret furdalást generál. Mára eljutottunk oda, hogy félek az együttléttől, illetve az esetleges kudarctól. Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni, de... Tudom, hogy ő is szeret, csak hírtelen kimondott szavai mélyen érintenek...
Várom szíves segítségét!
Tisztelettel, Lajos